Keresés:
Események
«2020. október»
HKSzeCsPSzoV
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031

Interjú Dr. Jármai Erzsébet kari módszertani koordinátorral
2019.01.23
Ismerjük meg kollégáinkat módszertani oldalukról is!

Interjúsorozatunk következő részeiben a Dékánok által delegált kari módszertani koordinátorok mutatkoznak be, elsőként a  GKZ-ről, Dr. Jármai Erzsébet kolléganőnk.

 

Mióta dolgozol a felsőoktatásban/az egyetemen?

21. éve dolgozom a felsőoktatásban. Előtte szereztem tapasztalatokat szakközépiskolában, elitgimnáziumban és felnőttképzésben is.


Hogyan kapcsolódsz az oktatás-módszertan területéhez?

A tanítással kapcsolatban laikus vélekedésnek tartom, hogy ehhez mindenki ért. Évtizedekig nem volt komoly elismerése a módszertani munkának, az egyetemeken esetleges volt, hogy az adott tantárgyak esetében kaptak-e a tanárképzés hallgatói, a leendő tanárok módszertani felkészítést vagy nem. Úgy gondolom, hogy aki elkötelezte magát a tanári pályán, annak magától értetődő, hogy fejleszti magát. Nekem kutatási területem is a tanítás-módszertan. Örömmel látom, hogy a versenyszférából érkező oktatók közül is sokan élnek az Oktatás-módszertani Központ kínálta lehetőségekkel. Nem az a lényeg, hogy van-e az oktatónak tanári végzettsége, vagy nincs, hanem az, hogy képes-e, akar-e fejlődni, érdekesebben tanítani, felismeri-e egyáltalán, hogy mire van szüksége, elfogadja-e, hogy még 20 évnyi tanítás után is tanulhat újat. Nos, engem ezek a kérdések kutatási szempontból is érdekelnek.


Mint kari módszertani koordinátor, milyen közös feladatokban veszel/vettél részt az Oktatás-módszertani Központtal együttműködésben?

Segítettem az Oktatás-módszertani Központ elindulásakor megismertetni a működését a GKZ-oktatóinak körében, összegyűjteni karunkon a jó és követendő módszertani gyakorlatokat, véleményezni a módszertani kézikönyv előzetes tervét. Továbbképzés keretében bemutattam a BGE oktatóinak a gondolattérkép általam alkalmazott módjait, és magam is részt vettem 6-7 tréningen, amelyeket nagyon tanulságosnak, hasznosnak tartottam. Nemcsak új, érdekes módszertani ismeretekért érdemes jelentkezni a tréningekre, hanem azért is, mert a legjobb alkalom BGE szinten kollégákat megismerni, tőlük tanulni, és kapcsolatokat építeni, ápolni velük. A tudásmegosztás legjobb terepe, ehhez fogható kezdeményezés eddig nem volt a BGE-n, de ritkaság a gazdasági felsőoktatásban is.


Milyen tárgyakat, milyen hallgatói létszámmal oktatsz?

Korábban a KVIK-es időszakomban gazdasági szaknyelvet oktattam francia nyelven, Prezentációs-, és íráskészségfejlesztést. A GKZ-n leginkább Üzleti kommunikációt, Menedzsment alapjait, Kutatásmódszertant, Tanulásmódszertant, idén Szervezeti magatartást, stb. A kurzusok létszáma változó, de sosem ideális. Ez már megszokott, de ehhez a módszertannal alkalmazkodunk.


Mely módszereket emelnél ki azok közül, amiket az oktatás során alkalmazol?

Szemináriumokon az órai keret a strukturált csoportfoglalkozás, amit a tréninghez hasonlítanék. Minden órának megvan a célja és a koreográfiája. Minden óra után önreflexiót kérek a hallgatóktól. Ezeknél az óratípusoknál az interaktivitás van túlsúlyban. A csoportmunkáknál mindig konkrét feladatot kapnak a hallgatók, amit közösen kell megoldani és bemutatni. Előadásokon frontális előadást tartok diasorokkal.


Hogyan fér bele az adott módszer alkalmazása a félév/óra menetébe?

Elég nehezen, de hosszú évek alatt az ember leleményessé válik. Jobb lenne a hagyományos órarendtől eltérni, és tömbösített órákon dolgozni, de a központosított órarendkészítés miatt az adminisztráció körülményes. A meglévő időkerethez igazítom a tartalmat.


Hogyan fogadják a hallgatók az újításaidat?

Eleinte csodálkoznak. Először beülnek az órára, mint a színházi előadásra. Táskák, kabátok a padokon, mint aki indulófélben van. Tanuláshoz füzetet, íróeszközt ritkán látok. Kivételek persze vannak. Az okostelefon a kezükben. A GKZ-n remek tréningtermek vannak, de eleinte ott is úgy ülnek le a hallgatók, mint a frontális oktatásnál. Kényszeredetten mozdulnak el a helyükről. A 3-4. héten már pozitívan változik a hozzáállásuk. Az utóbbi években az a tapasztalatom, hogy a levelező képzésen jobban vevők a hallgatók az új módszerekre, sőt az is előfordul, hogy megköszönik. Idézek egy hallgatói levélből: „amennyire kétkedve fogadtuk a számunkra eleddig „unorthodox” tanítási módszert, legalább annyira szerettük meg ezt a kurzust”, köszönjük.


Milyen eredményeket sikerült elérned adott módszerek alkalmazása során?

Számomra az az eredmény, amikor azt látom, hogy sikerült gondolkodásra késztetnem a hallgatókat, vagy motiválni őket. Felkelteni az érdeklődésüket. Nem feltétlenül a tantárgy iránt, hanem általában a tanulás, önmaguk fejlesztése iránt. Amikor Etikát tanítottam, provokatív kisfilmeket vittem be az órára. Mondtam nekik, hogy nekem ne magoljanak be törvényeket, szabályokat, nem a tankönyv sorait akarom visszahallani tőlük, hanem azt szeretném elérni, hogy gondolkodjanak a felvetett témákon, és értelmesen fogalmazzanak meg önálló véleményt. Többen megértették ezt és briliáns prezentációkat tartottak a vizsgán. Eredményként könyvelem el, amikor visszajelzést kapok. Eredmény az is, ha sikerül életre szóló útravalót adni a hallgatóknak. Folyamatban lévő kutatásból kiderül, hogy ugyanez sok más oktató álma. 10-15 év múlva derül ki, kire emlékeznek, kitől kaptak az életben is hasznosítható tudást a tantárgyi kereteken túl.


Milyen nehézségeket tapasztaltál a módszerek alkalmazása során? Hogyan oldottad meg ezeket a kihívásokat?

Például a fent említett Etika órán nehézség volt, hogy a hallgatók fele nem járt be az előadásokra, mert nem kötelező az előadásra járás. Különösen, ha ütközik más tantárggyal, akkor a „bukás-veszélyes” tantárgy nyer. Itt fordult elő, hogy többen értékeltek a hallgatói értékelésnél, mint ahányan bejártak. És negatívan. Az igazságtalanság megoldhatatlan. Az értelmes kihívásokat szeretem, megoldom. A hallgatókat partnernek tekintem, lehetőségeket kínálok fel a tanulásra, a fejlődésre. Vannak, akik tudnak velem szárnyalni, azonban olyanok is vannak, akikre semmi nem hat, mert nem az egyetemi képzésben van a helyük. Az egyik tanév elején volt egy hallgató, aki közölte, hogy ő nem olvas könyveket, mert nincs bennük semmi érdekes. Vettem neki egy Rejtő Jenő regényt (nem ismerte), és átadtam neki azzal, hogy kezdje ezzel, hátha változik az álláspontja. Ha így lesz, akkor az nekem is sikerélmény, ami megérte a befektetést.


Hogyan értékeled a hallgatókat az alkalmazott módszer keretében?

Mivel osztályzatokat tudunk csak a NEPTUN-ba felvinni, hagyományos dolgozatokat is írnak. Különösen azért, mert erre vannak szocializálva korábbi tanulmányaik során, és jobban elfogadják ezek eredményeit. Az önreflexiók esetében az önmagukhoz viszonyított egyéni fejlődést nézem a félév során. Számomra ez fontosabb, mint az, hogy egy tesztnél jó helyre teszi az x-et, vagy nem. Előre el szoktam mondani, hogy figyelembe veszem ezeknek a minőségét, és beszámítom a végleges osztályzatba. Csoportmunkánál kértem már azt is, hogy társaikat értékeljék. Általában tárgyilagosan, reálisan értékelik egymást, úgy, ahogy én is tenném.

Mit kívánnál, ha lehetne egy kívánságod?

Ha csak egy lehetne, akkor egészséget mindnyájunknak, testit és lelkit a maga egészlegességében.


Hírek

Hírek

Dancs Gábor Ernő: Én, az ONLINE?! pedagógus – avagy, hogyan igazodjunk el az információs technológiák rengetegében

Ismerjük meg kollégáinkat módszertani oldalukról is!

Oktatói workshop-ok 2020. augusztusban

Solution by Sense/Net | Powered by Sense/Net ECM