Keresés:
Események
«2020. október»
HKSzeCsPSzoV
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031

Interjú Dr. Gáspár Tamással
2020.06.08
Ismerjük meg kollégáinkat módszertani oldalukról is!

Mióta dolgozol a felsőoktatásban/az egyetemen? 

Jövőre lesz éppen harminc éve. Még végzős egyetemistaként kezdtem szemináriumokat vezetni a Külkereskedelmi Főiskolán, tehát hazai pályán. A karunkat, a „külker” világát, hangulatát régről ismerem, egy ideig a kar röplabda csapatában is küzdöttem a bajnokságokon. Tíz év után tettem egy kitérőt a Budapesti Corvinus Egyetem felé, majd az Ecostat-ban kiváló kollégák között tanultam meg igazán a kutató munkát. 2010-ben kerültem vissza az egyetemre, azóta ismét itthon veszek részt a kutatásban, oktatásban.

Tanítottál-e már online ez alatt az idő alatt?

Amikor kezdtem, akkor „találták fel” az internetet, akkor kaptuk az első számítógépeket – így hosszú ideig az online tanításnak még a fogalma sem volt meg. Később kapcsolattartásra, konzultációra, oktatásszervezésre használtuk a digitális világot, oktatásra nem.

Milyen tárgyakat, milyen hallgatói létszámmal oktatsz?

Korábban többek között világgazdaságtant, integrációs ismereteket, külgazdasági stratégiát és angolul közgazdaságtant tanítottam. Most kutatóként dolgozom, így csak néhány kurzust vezetek, igaz, mindegyik szinten: az alapképzésen kutatásmódszertant tanítok, a nemzetközi gazdálkodás angol mesterképzésen macroeconomic analysis-t, a doktori képzésen stratégiai foresightot.

Hogyan telik az első online féléved a BGE-n?

Rengeteg munkával – mint mindenkinek. A napi 10-12 óra gép előtt nagyon megterhelő. A kurzusok átszervezése, az online oktatási felületek és technikák elsajátítása, az órák előkészítése, lebonyolítása, konzultációk, szakdolgozatok, hallgatói kutatások … már maga az ülés fájdalmas. Nagyon tanulságos volt a félév.

Mi hiányzik a legjobban?

Az együtt létezés, lélegzés. Az egyetemre is igaz: nem tananyagot, hanem hallgatókat tanítunk. Gondolkodni, kommunikálni, alkotni. Ismeretekkel és feladatokkal mindennek csak egy részét tudjuk megvalósítani. Tanítás az, amikor a hallgatók felkészültségi szintjéből és képességeiből indulsz ki. Feltérképezed a start-vonalat, megtalálod a motiváció útját, érzed a haladás ütemét, tudod, mikor fáradtak el, mikor kell ütemet vagy témát váltani, melyik gondolat milyen mélyen eresztett gyökeret, a későbbi hetekben melyiket kell még „öntözni”, és így tovább – de leginkább az, hogy mi az a „tanterven kívüli tananyag”, amivel valójában hozzájárulsz a fejlődésükhöz. – Mindehhez együtt kell lélegezni, élő kapcsolatban. Az online technikák nagyon alkalmasak az ún. programozott tanulásra, ahol egységenként haladhat és ellenőrizheti magát a hallgató, mégpedig a maga ütemében, és a program mindig visszaviszi ahhoz a ponthoz, amelynek a szintje nem kielégítő. De ezt a folyamat hálózatábrát és ehhez az összes feladatot, egységekre (item) bontást, ellenőrzést az oktatóknak kellene elkészíteni. Erre viszont nem vagyunk felkészülve, sem kiképezve. Összességében azt gondolom, hogy a programozott oktatás nagyon hatékony ismeretátadási forma, akár képességfejlesztés is lehet – de a lényegét tekintve nem tanítás. Persze, az is lehet, hogy én vagyok nagyon lemaradva. J

Mely eszközök bizonyultak hasznosnak az online oktatásodban? Hogyan fér bele az adott eszközök alkalmazása a félév/óra menetébe? Hogyan fogadták a hallgatók az újításokat?

Mivel a tantermi órákon is használunk online eszközöket, ezek egy része – például videó anyagok, hivatkozási rendszerek internetes programjai – önmagában megállta a helyét. Más tantermi feladatokat igyekeztem interaktív, önellenőrző programokkal kiváltani – például tankockák –, vagy vetítéses (ppt) anyagokat készítettem önellenőrző feladattá. Igyekeztem változatossá tenni, a visszajelzésekből ítélve szívesen fogadták a hallgatók. De több időt szántunk inkább az online szóbeli konzultációs lehetőségre.

Miben szeretnél még fejlődni?

Amivel éppen foglalkozom.

Mi az, amit az online oktatásból tanultál és beépítenél a hagyományos/normál oktatásodba is?

A mértéktartást. Egyfelől hatalmas energiákat és időt fordítunk vetítendő és online elérhető, látható, mérhető anyagokra – közben a gondolat sokszor eltűnik. Az előkészület nagyobbik részét arra a területre kellene szánni, ami a kurzus adatlapok első rubrikájában legtöbbször elsikkad: mi valójában a célja az ismeretkörnek, mit szeretnék elérni, mi a fő mondanivalóm, hogy épül mindez az előzőre, milyen módszerrel és eszközökkel szeretném a célomat megvalósítani – és ez még az előadásokra is igaz. Másfelől egy-egy órán tömérdek információt, sokszor válogatás nélkül teszünk be a tanagyagba. A témakör alapjai, gondolkodásmódja pedig szétporlad. Ahol alap és mesterképzésen is hasonló a témaköröm, biztos, hogy sokkal differenciáltabban építem őket egymásra. Nem kell mindennek elhangoznia alapszinten. Sőt egy-egy képzésben is differenciáltan lehet tanítani: van, aki az alapokra alkalmas kiválóan, és van, aki ezekben messzebbre lát. Mindegyiket meg kell tudni kínálni – de nem 2-es vagy 5-össel, hanem úgy, hogy örüljön az eredményének és motivált maradjon.

Mit kívánnál, ha lehetne egy kívánságod?

Egy nagyot úszni. Ki gondolta volna pár hónappal ezelőtt, hogy ilyesmiből Egy Kívánság is válhat? Na, ez tanítanivaló…

 


Hírek

Hírek

Dancs Gábor Ernő: Én, az ONLINE?! pedagógus – avagy, hogyan igazodjunk el az információs technológiák rengetegében

Ismerjük meg kollégáinkat módszertani oldalukról is!

Oktatói workshop-ok 2020. augusztusban

Solution by Sense/Net | Powered by Sense/Net ECM