Az otthoni munkavégzés valakinek kényelmi lehetőség, másnak annak feltétele, hogy egyáltalán dolgozni tudjon. Egy jól működő alkalmazás időt spórolhat, de akár önállóbb életet is teremthet. A mesterséges intelligencia pedig nemcsak gyorsabbá tehet egy munkafolyamatot. Olyan korlátokat is áthidalhat, amelyek korábban egy vállalkozás fejlődését akadályozták. A digitalizáció azonban nem automatikusan jelent esélyegyenlőséget. Erre mutat rá egy magyar fogyatékossággal élő vállalkozók tapasztalatait vizsgáló kutatás, amelyet a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem (BGE) készített.
A digitalizációról többnyire hatékonyság, gyorsaság és kényelem jut eszünkbe. A fogyatékossággal élő emberek esetében azonban ennél jóval nagyobb lehet a tét. Egy digitális megoldás akár azt is meghatározhatja, hogy valaki képes-e önállóan dolgozni, vállalkozást vezetni, ügyfelekkel kapcsolatot tartani vagy új piacokat elérni.
A BGE által végzett kutatásban 40 magyar, fogyatékossággal élő vállalkozóval készítettek interjút. A résztvevők között látás-, hallás- és mozgássérült, autizmussal vagy ADHD-val élő, illetve beszédfogyatékos vállalkozók is voltak, akik az informatikától és a jogi szolgáltatásoktól az egészségügyön és a mezőgazdaságon át egészen a műfordításig számos területen dolgoznak. A kutatás eredményei szerint pedig ugyanaz a digitalizáció egyszerre képes korlátokat lebontani és újakat felépíteni.
Van, akinek az otthoni munkavégzés nem juttatás, hanem a munkavégzés feltétele
Az autizmussal vagy ADHD-val élő interjúalanyok számára az otthoni, számítógépes munkavégzés lehetősége jelentősen kitágíthatja a munkaerőpiaci részvétel kereteit - derül ki többek köztt a BGE friss kutatásából. Egy ADHD-val élő IT-projektvezető egyenesen úgy fogalmazott: „A home office nekem a megváltás.” A kutatás szerint az otthoni munkavégzés több résztvevő számára fizikailag és pszichésen is felszabadító, mert lehetőséget ad arra, hogy kontrollálják a környezetükből érkező ingereket és a társas interakciók intenzitását.
Hasonlóan látványos változást hozhatnak az asszisztív technológiák, vagyis olyan eszközök, szoftverek és rendszerek összessége, amelyek segítenek a fogyatékossággal élő embereknek a mindennapi feladatok elvégzésében. Egy megfelelő alkalmazás, okos hallókészülék vagy mobilitást segítő eszköz nem egyszerűen kényelmesebbé teszi a hétköznapokat, hanem növelheti az önállóságot, a biztonságot és végső soron a munkaképességet is. A kutatásban szereplő egyik hallássérült vállalkozó például hallókészülékét telefonos digitális asszisztenssel és okosotthon-rendszerrel kapcsolta össze, így többek között a világítást és a fűtést is képes vezérelni, a vizuális jelzések pedig olyan helyzetekben is segítik, amikor egy hangjelzést nem érzékelne.
A mesterséges intelligencia (MI) olyan korlátot is eltüntethet, amely eddig üzleti akadály volt
A kutatás egyik különösen érdekes tanulsága a mesterséges intelligencia szerepe. Az MI bizonyos esetekben nem egyszerűen felgyorsít egy meglévő folyamatot, hanem olyan képességet képes részben kompenzálni, amelynek hiánya korábban akadályt jelentett.
Egy látássérült informatikai vállalkozó például arról számolt be, hogy az idegen nyelvek korábban komoly nehézséget jelentettek számára, a fordítóprogramok és a mesterséges intelligencia segítségével azonban már magyarul kommunikál a chatbottal, amely segíti az idegen nyelvű helyzetek kezelésében. Ez a külföldi üzleti kapcsolatok szempontjából is új lehetőségeket teremt, miközben a fordítás vagy tolmácsolás költségét is csökkentheti.
Másnál maga az MI vált üzletfejlesztési eszközzé, egy látássérült programozó mesterséges intelligenciával generált hangoskönyvekkel bővíti vállalkozását, ráadásul már nem kizárólag látássérült felhasználókban gondolkodik, hanem szélesebb fogyasztói piacban.
A technológia tehát nem feltétlenül csak kompenzál. Új üzleti lehetőséget is teremthet.
A személyes tapasztalatból akár piaci előny is lehet
A kutatás másik fontos eredménye, hogy a fogyatékosságból fakadó személyes tapasztalat bizonyos esetekben különleges vállalkozói tudássá alakítható.
Az érintett vállalkozók saját életükből pontosan ismerhetnek olyan problémákat, amelyekre a piacon még nincs megfelelő megoldás. A kutatásban ilyen területként jelent meg például az akadálymentes helyszínek adatbázisa, a hallássérült embereknek készített megoldások vagy a speciális szükségletű gyermekek oktatását támogató digitális eszközök fejlesztése. Ami tehát első látásra hátránynak tűnik, bizonyos esetekben olyan belső tudássá válhat, amelyből piaci rés és vállalkozás születik.
A digitális tér közben a földrajzi korlátokat is csökkenti. Informatikai szakértők, fordítók, tanácsadók vagy nyelvtanárok úgy érhetnek el ügyfeleket és partnereket, hogy ehhez nincs szükség folyamatos fizikai jelenlétre. A kutatásban szereplő egyik kerekesszéket használó akadálymentesítési tanácsadó például már nemzetközi terjeszkedésben gondolkodik.
De mi történik, ha maga a digitális világ nem akadálymentes?
Ugyanakkor miközben a digitalizáció képes megszüntetni bizonyos fizikai korlátokat, egy rosszul megtervezett digitális rendszer új akadályt emelhet helyettük.
Ennek különösen szemléletes példáját adja egy vak ügyvéd tapasztalata. Elmondása szerint egyes bírósági és cégbírósági űrlapokat nem tud önállóan, képernyőolvasóval használni, ezért jogi asszisztensként a fia segítségére szorul. Saját bevétele ugyanakkor nem teszi lehetővé egy külön asszisztens teljes finanszírozását. Az akadálymentesítés hiánya így nem pusztán technikai kellemetlenség, hanem szervezési és pénzügyi többletterhet, végső soron pedig versenyhátrányt okozhat.
A probléma azért is fontos, mert a digitális megoldások használata egyre kevésbé választás kérdése. Csillag Sára, a kutatás vezetője kiemelte, hogy “az imperatív digitalizáció olyan folyamat, amelyben a digitális technológiák használata fokozatosan nem választási lehetőségként, hanem implicit vagy explicit elvárásként jelenik meg. Ebben a kontextusban a mindennapi élet alapvető tevékenységei, például ügyintézés, munkavégzés vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférés, egyre inkább digitális megoldásokhoz és platformokhoz kötődnek, így azok számára, akik nem tudnak vagy nem akarnak alkalmazkodni, új típusú kizárási mechanizmusok jönnek létre”.
Nem mindegy, ki fizeti meg a digitális felzárkózás árát
Az akadálymentes technológia ráadásul pénzbe kerül. A speciális szoftverek, felolvasóprogramok, korszerű hallókészülékek vagy mobilitást támogató eszközök olyan pluszköltséget jelenthetnek, amelyet az érintetteknek sok esetben saját forrásból kell előteremteniük.
Ez különösen érdekes kérdést vet fel. Ha valakinek egy technológiai eszközre ahhoz van szüksége, hogy másokkal azonos feltételekkel dolgozhasson, valóban ugyanarról a digitális fejlesztésről beszélünk, mint bárki más esetében?
A technológiai változások követésének terhe önmagában is jelentős, miközben a fogyatékosságból fakadó hátrányok kompenzálásához szükséges eszközök költségeit a vállalkozóknak jellemzően önerőből kell biztosítaniuk. Ha erre nincs lehetőségük, a digitális lemaradás közvetlenül üzleti hátránnyá válhat.
A digitális esélyegyenlőség több annál, hogy minden online elérhető
A végső tanulság ezért túlmutat a fogyatékossággal élő vállalkozók helyzetén. A technológiai fejlődés önmagában még nem jelent inklúziót. Nem az a kérdés csupán, hogy egy szolgáltatás digitálisan elérhető-e, hanem az is, hogy ki tudja ténylegesen használni, milyen segítséggel, milyen költséggel és képes-e erre másoktól függetlenül.
A digitalizáció egyszerre nyithat új utakat a munkavégzéshez, a vállalkozáshoz, a tanuláshoz és akár a nemzetközi piacokhoz, miközben újratermelheti a már meglévő hátrányokat is. Csillag Sára hangsúlyozta: „Fontos, hogy a technológiai fejlesztések az egyetemes tervezés elvei szerint készüljenek, vagyis eleve úgy, hogy azokat fogyatékossággal élő és nem fogyatékossággal élő emberek egyaránt használhassák”.
A 40 magyar vállalkozó tapasztalatait feldolgozó kutatás így végül nemcsak arról szól, hogyan használják a fogyatékossággal élő emberek a technológiát. Sokkal inkább arról, milyen technológiát építünk. Olyat, amelyhez az embereknek kell alkalmazkodniuk, vagy olyat, amely eleve az emberek sokféleségéhez alkalmazkodik.
Források:
Csillag, S., Győri, Z., & Svastics, C. (2020). Vaktában vállalkozni? Fogyatékossággal élő vállalkozók a hazai munkaerőpiacon. Vezetéstudomány, 51(4), 26-39. https://doi.org/10.14267/VEZTUD.2020.04.03
Svastics, C., Hidegh, A., Csillag, S., & Győri, Zs. (2023) A fogyatékosság és a vállalkozói identitás kapcsolata az interszekcionalitás lencséjén keresztül y. Vezetéstudomány, 54 (10). pp. 29-39. https://doi.org/10.14267/VEZTUD.2023.10.03
Svastics, C., Győri Zs., Kóródi E., & Csillag, S. (2026) Szép remények? Fogyatékossággal élő vállalkozók digitalizációs tapasztalatai. Vezetéstudomány, 57 (10). pp. 50-62. https://doi.org/10.14267/VEZTUD. 2026.10.04